Én örömész szeretnék lenni!

Beszélgetés Uzsalyné Dr. Pécsi Rita tanárnővel nevelési elveiről, mestereiről és a kamaszok neveléséről.

Amikor kicsi voltam, és megkérdezték, mi akarok lenni, sok minden eszembe jutott: tanár, anyuka és zenész… Aztán egyszer azt mondtam, hogy ha létezik kertész, fülész, szemész, akkor én „örömész” szeretnék lenni! 

 - Léteznek általános tanácsok a szülők számára a kamaszokkal kapcsolatban?

Bízzunk a fiatalban! Keressük az ő eredetiségét, fedezzük ezt fel együtt az ő hivatását, küldetését. (...) „milyen az az istenarc, ami benned van, és hogyan szól az a különleges hang, ami belőled jön?” (...)  A kamasznak ehhez az új születéshez vezetésre és példára – ún. bábákra – is szüksége van, amit nemcsak a családban keres, hanem jó esetben egy másik közösségben is megtalálhat. 

"A derű az élők hallhatatlansága" (I. János Pál boldoggá avatása alkalmából)

A címadó idézet Hemingwaytől származik. Valóban, a derű az egyik leghétköznapibb emberi tapasztalatunk, mégis érezhetően hordoz valami istenit, valamit a megsejtett öröklét fényéből.

Igen ám, de hol van ez, amikor semmi okunk a derűre? (...)

Érdemes rátekintenünk azokra az előttünk járókra, akik valóban tudtak örülni. Miből merítették a derű nyugalmát, erejét? (...)

Milyen az, amikor az Úr közel van? Ilyenkor a körülmények ellenére is merünk bízni benne. Kentenich atya így mondja: Ő a fővállalkozó. Ő hordozza ügyeinket. 

A népe által „mosolygós pápának” nevezett I. János Pál valóban derűs ember volt. „Albino Lucianinak szomorú gyermekkora volt, de nem volt szomorú gyermek” – írja egy kortársa. Megszenvedte édesapja kényszerű távollétét, átélte a világháború gyötrelmeit, süketnéma testvérei révén a testi nyomorúságot közelről ismerte. A gyermekkori nélkülözések következtében számos betegséggel kellett megküzdenie, többször operálták, fél tüdővel élt. Nem a legvidámabb startolás. És mégis!

Nem véletlen, hogy későbbi pályatársa így ír róla: „Isten az egyszerűség és a mosoly misszióját adta neki.”

Az igazi öröm komoly dolog. Ha megismerjük a történelem igazán derűs személyiségeit, rájövünk a nyitjára. Csak az tud igazán örülni, aki sokat szenvedett, és nagyon szeret.

Hétköznapi forradalmunk – Magunkat egészen odaadni, vagy „okosba” megoldani?

"Adni kell, adni, mindent odaadni: (…) S érte semmit sem kívánni!” – mondja és teszi Teréz anya. És Kolbe atya, a pesti srácok, megannyi vértanúnk és szentünk csakúgy, mint csendes hőseink, az anyák, apák, nagyszülők, a névtelen segítők, a hétköznapi boldogok és szentek.

Vágyakozunk erre a lendületre, erre a tűzre, de honnan merítsünk hozzá erőt, olyan kitartást, ami nemcsak a fellobbanásra elég, hanem egy szürke, ködös péntek délután is lángol még?

Önfeláldozás, önátadás vagy inkább önérvényesítés, önmegvalósítás? Szűk a határmezsgye! Nagy a kísértés és az örvény, mindig kényelmesebb lenne egy kiskaput találni, úgymond „okosba” megoldani.

Egy individualista, énközpontú tömegtársadalom furcsa szövedékében élünk, ami ráadásul a maximalizmus és a profizmus álarcában kóros megfelelési kényszerré torzítja az önátadást és önfeláldozást is.

Kenyérré válni

Kenyér. Táplálék, életfeltétel.De több arca is van a kenyérnek. Túl azon, hogy a legegyszerűbb és legalapvetőbb élelmiszer, sajátos üzenetet is hordoz. Akivel megosztom a kenyerem, azzal az életemet is meg kívánom osztani. Egy kenyéren élni jóban-rosszban való testvéri összetartozást jelent. (...) Ezt a valóságot ragadja meg Jézus is, amikor kenyérként, mindennapi táplálékként akar jelen lenni közöttünk, bennünk. 

Pécsi Rita: Tanár vagyok. Mégis

„Egy gyermek felneveléséhez egy egész falu kell”. A pedagógusokkal való személyes, érzelemgazdag bizalmi kapcsolatban tanulhatják meg az élet legfontosabb törvényszerűségeit, a boldog emberi kapcsolatokat művelő értékeket, rajtuk keresztül ismerhetik meg a teremtés szépségeit, gazdagságát, és a Teremtő gondviselő gyengédségét is. Ők mutathatják meg nekik, hogy érdekes a világ, és alakítható is, és mindezért felelősséggel tartozunk. Csak ebben a személyes kapcsolatban érlelődnek olyan felnőtté, akik képesek „egészségesen igényelni, jó kedvvel segíteni, értelmesen szolgálni, önfeláldozóan cselekedni és áhitatosan szeretni.” (Karácsony Sándor)

A nő az élet kapuja

Pécsi Rita: A nő az élet kapuja

A neveléskutató női küldetésről, a megszemélyesített szeretetről és az anyává válás aspektusairól beszélt legutóbbi előadásán.

Különleges kurzust tartott nemrég Uzsalyné Dr. Pécsi Rita a Kalász Szövetség szervezésében – A XXI. századi katolikus egyház hívő nők szemével sorozat keretében. A neveléskutató online előadásában megható egyben felemelő módon beszélt arról, mi a szerepe a nőknek a családban és a gyermeknevelésben.

A test útján nyitja meg a lelket – Pécsi Rita a sport szerepéről az életünkben

Európa-bajnokság idején, mozgáshiányos nemzedékek felnövekedése kapcsán, egy digitális tanév után, a nyár lehetőségeit mérlegelve, majd a következő tanév elfoglaltságait tervezgetve érdemes elgondolkoznunk arról, vajon mire való a sport. És mire nem.

Szent-Györgyi Albert szerint a sport – ha eszközként használjuk –

a test útján nyitja meg a lelket. (…)  nemcsak a testnevelésnek, de a lélek nevelésének is leghatásosabb eszköze. (…)

Pécsi Rita: Te mit teszel a magad helyén?

Ahogyan a bibliai földműves, amikor a földben kincset talál, és örömében (!) adja el mindenét. Először a kincset – a kapcsolatot – kell megtalálnunk, hogy örömünkben vállaljuk az élet növekedésének nehézségeit, áldozatait, fájdalmát. Azt a bizonyos kincset pedig a csendünkben ismerjük fel. Biztosan nem a zajos tevékenységek közepette, hanem abban a bizonyos „belső szobánkban”.

A szexualitás meghívás az extázisra

Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola docense az életet adó- és befogadó szexualitás négy dimenziójáról beszélt a Családtudományi Szövetség által szervezett Párkapcsolati kultúra és demográfia című konferencián. A tartalmas előadásban hallhattunk az extázisról, az erotikáról és testiségről. Megtudtuk, hogy az élvezet lemondással jár, hogy mit jelent a lószőr vonót a bélhúrokon húzogatni és azt is, hogy két ember között a teljes emberi illeszkedés csak Istennel együtt lehetséges.

Szövetségben Istennel és a társunkkal – Pécsi Rita előadása a Házasság hetén (videó)

"Ágaink egybecsavarodtak, gyökereink összefogództak, ..." - szövetségben élünk

  • Az emberi élet legnagyobb kalandja és lehetősége: a szövetség
  • A szövetségben élő ember jellemzői  
  • A szövetségi élet gyümölcsei
  • A szövetségépítés egyszerű, bevált lépései
  • A "váltójáték" a kapcsolatokban

A katolikus.ma oldalán megtekinthető az előadás videója: 

Kibérmálkozunk, vagy Isten erőterébe lépünk?

„Minden teremtményben megtestesül ugyanis Isten egy-egy gondolata, kívánsága” (Joseph Kentenich). Most ez a kívánság elevenedik meg a személyben, finom, halk és titkos ragyogással. Nem megbérmáljuk vagy bérmáltatjuk a gyereket, és nem is csupán részesülünk a szentségben, hanem hívjuk Istent, és elköteleződéssel válaszolunk szerelmes udvarlására, keresésére. Hogyan segíthetjük ezt a találkozást, miként készíthetjük az Úr útját?

A férfi és a nő egymás kedvéért született

A férfi és nő, a férfiasság és a nőiesség lényegéről, különbözőségéről tartott előadást a nagymarosi római katolikus templomban a házasság hete alkalmából dr. Pécsi Rita neveléskutató, az Apor Vilmos Főiskola docense.

Közel két évtizede Angliából indult el ez a kezdeményezés, amely azóta februárban, minden évben egy hétig a házasság és a család fontosságára kívánja irányítani a figyelmet. Hazánkban az országos eseménysorozatot 2008 óta rendezik meg a keresztény egyházak és civil szervezetek széles körű összefogásával, számtalan nagyváros, település, közösség részvételével.

Lopakodó háború

Sok arca lehet a háborúnak: hódító, vallási, etnikai... Úgy vélem, napjainkban egy „lopakodó, rejtett fegyveres” háborút élünk meg.

Nem ismerjük a hadüzenetet, nincs neve az ellenségnek, ezért sokszor egymással hadakozunk,

de hadiállapot van: (halál)félelem, szorongás, menekülés, betegség, halál, bizonytalanság, gyanakvás, árulás, búcsúzás nélküli elválás, szétszakadt családok. De bőven van bátorság, hősiesség, kitartás, bajtársiasság és hűség is.

Mintha drogot adnánk a gyerekeinknek

A gyereknek a szülőkre, a testvérekre, a nagyszülőkre, valódi kapcsolatokra van szüksége – nem egy alkalmazásra.

Ha ezeket a kapcsolatokat nem kapja meg, akkor az élményvágy, a keresés, a megnyugtatás vágya egy eszközhöz fog kapcsolódni.

Ha a fejletlen idegrendszer ehhez szokik hozzá, az később nagyon sok tévút lehetőségével jár. Ez a függőségek melegágya, de emellett képtelenné válhat kapcsolatok kialakítására, sérülhet a kötődésképessége, az önbizalma, az önértékelése. A dopamin az érettebb agyban is dolgozik. Látunk sokkal nagyobb gyerekeket, sőt felnőtteket is, akiket „beszippant” a gép. De a legkiszolgáltatottabb a kisgyerek! 

Oldalak