“Jó embert nevelni

Beszélgetés Pécsi Rita neveléskutatóval, művészetpedagógussal az Új Ember c. hetilapban

CIKK LETÖLTÉSE

 

“Kedves Rita!

Egy anyuka vagyok a ma esti ovis előadásról. Csak röviden szeretném megköszönni amit kaptam! Már többször hallottam Önt, s mindig lenyűgöz amit, és ahogyan mondja.
(Múlt hétvégén az ország egyik igen neves meseterapeutája kurzusán vettem részt másfél napig, a szülőséggel kapcsolatban. Meg kell mondjam, hogy a ma esti másfél óra alatt 100-szor többet kaptam, mint a másfél nap alatt.)
Talán azért is érintett érzékenyen, mert 6 osztályos leánygimnáziumban érettségiztem, s sokszor 6 hetente láttunk 300 km.-re lévő szüleinket ezekben a kritikus években… Olyan szívesen hallanánk a következő előadásban ezekre az élethelyzetekre öleteket, igaz ezek már biztosan igen ritkák.
Még egyszer nagyon-nagyon köszönöm! Fantasztikus missziót választott! Sok erőt hozzá!
L. K. Zs.”

“Kedves Uzsalyné Pécsi Rita!

Tegnapi, a Tudásközpontban tartott előadása egyszerűen frenetikus volt… Azok közé az előadók közé tartozik, akinek az előadásán egyszerre sír és nevet az ember… Sokat gondolkodom a második babán, a tegnapi előadása és személye tett 5 strigulát az igen mellé : ) Szeretettel gratulálok, és köszönöm! Üdvözlettel: Sz. K.”

Öcsi rácuppant anyura

Hogy mi az az időablak, s mikor mire van nyitva, sok egyéb mellett ugyancsak kiderült Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató előadásából, amit a Szent Család Óvodában tartott a minap.” (cikk a ZAOL oldalán)

 

“Boldogtalan birtoklás

Ki látott már olyan gyereket, akinek a szülei első szóra megveszik neki azt, amit kér, mégis elégedetlennek látszik? Hogy lehet ez, mi áll a háttérben? Felnőtt korra mitől válhat valaki kitartóvá az emberi kapcsolatokban is?” (Horváthné Dunaveczki Leona blogja)

 

Most Kiabáljak?

A legkisebb gyermekünk, aki alig több, mint 2 éves, a földre borított egy egész zacskó rágcsálnivalót. Pici, apró, fincsin összetaposható csokis falatok. Melyik anya az, aki arra vágyik, hogy összeszedje a földről és közben felidegesítse magát. Bevallom őszintén, nálam az a gyakorlat volt beidegződve idáig, hogy ilyenkor hangosan jajgassak és felszólítsam a nagyobbakat, hogy szedjék össze, mert ők hagyták olyan helyen azt a zacskót, hogy a kicsi elérje, tehát ők tehetnek róla. Ez most is átfutott az agyamon, de aztán feltettem a kérdést. Lehet ebből a helyzetből valamilyen „örömös tevékenységet” készíteni magunk számára? Vajon hogyan hozhatok ki ebből valami jót, ami ugyanakkor neveli is őket?” (Horváthné Dunaveczki Leona blogja)

 

…A keresztény nevelésről mindenki gondol, amit gondol, sok jót általában nem szoktak róla gondolni. Hiába, nem zörög a haraszt… Rita előadásai és könyvei alapjaiban söprik el azt az előítéletet, hogy a keresztény nevelés abszolút konzervatív, nem veszi figyelembe a pszichológia és az antropológia felfedezéseit és egyáltalán, túl autoriter, túl szigorú, túl puritán, túl agyabugyálós, szájbarágós, merev és persze mindezekből következően recseg-ropog. Nem! Rita olyan szépen beszélt az ő szavaival élve a“lélek mozgását kísérő nevelésről”, hogy öröm volt hallgatni.  Erről írnék most pár sort… dr. Vida Livia (a teljes blogbejegyzés a zimonyi.hu címen olvasható: link ide kattintva)

 

Több éve belecsöppentem váratlanul óvodások tanításába. Középiskolás tanárként ez elég nagy kihívás, hiába gyakoroltam otthon 6 gyereken. Kolléganőmmel sokat gyötrődtünk, hogy kicsiknek hogyan vigyük le Jézus tanítását óvodás szintre. Felszabadító erővel hatott rám, hogy ezen teljesen felesleges rágódni!!! Azóta sok mesét viszünk, bábozunk…. Egy szóval, bejött, gyerekek élvezik!! Sőt, amit egy Jézus történetnél nem értünk el: kérnek vissza egy-egy mesét.

 

Csupaszív Kétnyelvű Óvoda

Köszönjük az előadást, mély nyomot hagyott bennem.

Annyit meséltem róla otthon, hogy a legközelebbire párom és lányunk is kedvet kapott.

Szeretettel ölellek: K M