Jó kapcsolat kiépítése a világgal.

Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató előadásában az iskola nevelési lehetőségeiről beszélt. Arról szólt, miként lehet segíteni a gyerekeket, hogy jó kapcsolatot építsenek ki azzal a világgal, amelyben élnek, ezzel is segítve sikeres fejlődésüket.

Kiemelte, a tanítók nem egy esetlegesen rossz tanterv betűiért választották e szép pályát, hanem azért, hogy a gyerekek boldog, kiegyensúlyozott felnőttekké váljanak. Hangsúlyozta: nem szabad olyat elvárni a gyerekektől, amire nem képesek. Példaként említette, hogy a gyerekek kilencven százaléka az iskolába való belépéskor még nem érett a háromujjas ceruzafogásra, a különböző „büntetőpontok” adása csupán a kudarcot növeli, mely egy idő után a teljes lemaradáshoz, a közömbösséghez, a sikertelenséghez vezethet. A kudarcok szorongást okoznak. A személyes kapcsolat kialakítása a gyerekek helyes én-képén is alakíthat, mely sok problémán tudja őket átsegíteni.

Pécsi Rita előadásában többször kiemelte, hogy a néptánc például bizonyítottan segíti több készség kialakulását, fejlődését. Mint mondta, a néptánc fejlesztő tevékenység, mely óriási lehetőség – ma Magyarországon azonban kevéssé élünk vele. Példaként említette, hogy egy nemzetközi nevelési konferencián a más országok szakemberei méltatták a Kodály-módszer hatásait, míg ő csak hallgatott, hiszen idehaza abban az időben építették le az ének-zene tagozatos iskolákat…

Fizikai okai is vannak, hogy egy gyermek miként fejlődik – mondta. Példaként említette, hogy az iskolaérettség feltételei közt a súly, a magasság és a koponya kerületének mérete is számít. Utóbbinak már közel egy felnőttével kell megegyeznie. A hatéves gyerekek tüdeje viszont jóval kisebb, mint egy felnőtté, agyát folyamatos mozgással, szaladgálással tudja csak elegendő oxigénnel ellátni. Mindezt tudnia kell és figyelembe kellene vennie az iskoláknak, ehhez kellene igazítani az oktatás menetét. Szólt arról is, hogy a szülőkben tudatosítani kell, nem azzal tesznek jót a gyereküknek, ha számtalan külön foglalkozásra íratják őket be. Hangsúlyozta, hogy ebben az iskola is tud segíteni, ha olyan oktatást nyújt a diákjainak, ahol sokféle dologgal érintkezhetnek, azokból megismerhetik a világot.

Pécsi Rita beszélt arról is, hogy az óvodából az iskolába lépő gyermeknek új világ tárul a szeme elé, mely folyamatos kérdezésre, rácsodálkozásra indítja őket. Mindez az idegrendszerük fejlődésével van kapcsolatban. A felnőttek igazi feladata az, hogy ebben a kitárult világban segítsenek nekik eligazodni. Ha ezek feldolgozása nem sikerül, a fiatal szorongóvá válik, és ez agressziót szül.

Az előadó beszélt a helyes önértékelés fontosságáról is. A kisiskolásoknál ez is a mozgásokon keresztül épül be a viselkedésbe. Ha a gyerek a testében jól érzi magát: ügyes, fel tud mászni a fára, irányítani tudja önmagát, növekszik a biztonsága. E test-kép kialakításában is lehet őket segíteni. Ehhez tartozik a megfelelés kényszere is, mely bizonyos mértékig mindannyiunkat jellemez. Egy kisgyerek, ha valami elvont dolgot nem ért, akkor is bólogat. Kötődni akar a tanítóhoz, pedig nincs akkora szókincse, felkészültsége, hogy a szavak jelentését is felfogja.

Ki kell fejleszteni egy olyan értékelési gyakorlatot – hangsúlyozta előadása végén Pécsi Rita–, amikor nem csupán az IQ-teljesítményt, hanem az érzelmi intelligenciát, az ember más értékeit is rendszeresen vissza tudjuk jelezni szülőknek és a gyerekeknek is egyaránt.

Megosztás