Életadó jelenlét

– Köszöntjük az édesanyákat

Életadó jelenlét

Fotó: Merényi Zita

Anyának lenni, anyává válni – természetes hivatás, felemelő küldetés. Mégsem mindig természetes, mégsem mindig felemelő. Anyányi lányaink számára komoly dilemmát jelent a karrier hívása és az anyaság közötti választás. Valóban, a munka területén is érezhetjük Isten hívását, talentumaink sokféle környezetben bontakozhatnak ki.
Kiváló eredménnyel elvégzett tanulmányok után akár vezető pozícióba is kerülhet az ember, és azon nyomban folytatódik a képzése: vezetői tréningre küldik.
Amikor a gyerekeink kicsik voltak, gyakran tolmácskodtam csúcsvezetőképző kurzusokon. Egy ilyen alkalommal az volt a „csúcsmenedzserek” feladata, hogy gyűjtsék össze, milyen vezetői készségekre van szüksége egy vezérigazgatónak. Egymás után írták a csomagolópapírra a hívószavakat: önmenedzsment, időbeosztás, feladatdelegálás, motiváció, konfliktuskezelés, tárgyalástechnika, kudarctűrés, újrakezdés és így tovább. Amikor elkészültek, ránéztek a listára, és megállapították: nincs ebben semmi különös, minden ismerős, ilyen egy anya reggele! Valamennyi csúcsvezetői készségre szükségünk van egy átlagos hétköznap reggel.
– Önmenedzsment? Ezt mi otthon csak önuralomnak hívjuk! – ezzel indul minden nap. Kelj fel valamivel előbb, mint a többiek, különben oda az egész család napja. (Bevallom, ez tőlem komoly tréninget igényel. Hétszeri óracsörgés után is folyton alkudozom magammal „még öt percért”…)
Ezután indulhatsz a gyerekszobába motiválni! „Jó reggelt! Jaj, de nagyszerű! Ma iskola van! Gyere, kincsem, lesz legalább hét-nyolc nagyszerű órád!” Amint kiléptél az ajtón, hallgass csak be egy kicsit a szobába, és máris gyakorolhatod a kudarctűrést, hiszen mukkanás sincs, tehát nem sikerült ez a projekt. Nem baj, az újrakezdés is nagy menedzseri erény, próbáljuk hát meg! Most a motivációs bázis gazdagságára lesz szükség, mert az előző módszered nem vált be. Tehát jöhet a kettes modell, kissé emeltebb hangon: „Nem bánom, nem viszlek be, nem fogok könyörögni minden reggel! Apád sem visz be! Ha elkésel, majd tanulsz belőle, és viseled a következményeket! Elvégre nem vagy már óvodás!”
Végre a tizenhat éves lányod is kikászálódik az ágyból. Tél van. Fölveszi az arasznyi szoknyáját, amiről múltkor az apja nem tudta megállapítani, hogy egy vastagabb derékkötő-e vagy más ruhadarab… Most a meggyőzéstechnika következik, hiszen annyit már tudsz, hogy egy serdülővel nem közölheted: „Vegyél fel másikat, de gyorsan!”
„Hallottad az időjárás-jelentést a rádióban? Épp az előbb mondták be, hogy ideért az a sarkvidéki léghullám. És képzeld, máris esik a hó! Ma iskola van, nem strandolás!”
„Anyaaaa! Hagyjál! Nem lehet így megjelenni! Hol éltek?” – hangzik a válasz. Most következik a tárgyalás nehéz emberekkel, aztán a bizalom a beosztottakban – majd csak felhúz valami mást –, és ott van, ami még ennél is fontosabb: az időtartás! Nem vitatkozhatsz itt egész reggel, irány a konyha!
Hű, a viharba is! Már megint az asztalon hagyták a kenyeret, megszáradt! És kint maradt a tej is, megsavanyodott! Jöhet a rugalmas problémamegoldás! Mit adsz reggelire, mit csomagolsz uzsonnára? Közben pedig már szivárognak a nappaliba a családtagok: „Hol a tornazsákom?” „Ahová tetted, fiam! Menj, mosakodj, öltözz, egyél, siess, moss fogat, hagyd békén, keresd meg…” – következik a ­feladatdelegálás, turbó üzemmódban.
A vezetőképző tréningen, azon a bizonyos listán, nagy betűkkel kiemelve a legfontosabb vezetői erényként ez állt: céltartás. Hiszen mindegy, mit csinálsz, ha nem jó irányba halad a cég. Mi is most a cél? Hogy öt percen belül felszerszámozva mindenki legyen az ajtón kívül!
Összegezve tehát: nincs intenzívebb vezetői tréning a családmenedzsment kihívásainál! (Vezetőként egyébként mindig bátran építhettem az anyaságban edzett munkatársakra.)
Ám a jó vezető igazi feladata nem csupán a dolgok kézben tartása, hanem az is, hogy mindez megteljen élettel. És ez már valódi alkotómunka! Fontos, hogy ezen a reggelen is szárnyakat kapjanak a családtagok, hogy munkájuk végeztével szívesen térjenek majd haza, és az otthonuk hordozza örömeiket, fájdalmaikat. Hogy szinte észrevétlenül megtapasztalják, Isten a legegyszerűbb helyzetekben is velünk van. Érdemes felidézni ebből a szempontból a Szűzanya máig tartó hatékonyságát. Nem a tanításai adták az erejét, hanem az életet hordozó léte! Amikor kellett, észrevette, hogy a menyegzőn nincs bor, s személyiségének kisugárzásában egyre „növekedett gyermeke kedvességben és bölcsességben”. Előfordult, hogy aggódott, sírt, szenvedett, de minden élethelyzetben jelen volt. Az igazi anya közelségében az Élet mindig növekedik. S anyának lenni valóban isteni minőség. Egy átlagos hétköznapon is.

Megosztás