Hétköznapi forradalmunk – Magunkat egészen odaadni, vagy „okosba” megoldani?

"Adni kell, adni, mindent odaadni: (…) S érte semmit sem kívánni!” – mondja és teszi Teréz anya. És Kolbe atya, a pesti srácok, megannyi vértanúnk és szentünk csakúgy, mint csendes hőseink, az anyák, apák, nagyszülők, a névtelen segítők, a hétköznapi boldogok és szentek.

Vágyakozunk erre a lendületre, erre a tűzre, de honnan merítsünk hozzá erőt, olyan kitartást, ami nemcsak a fellobbanásra elég, hanem egy szürke, ködös péntek délután is lángol még?

Önfeláldozás, önátadás vagy inkább önérvényesítés, önmegvalósítás? Szűk a határmezsgye! Nagy a kísértés és az örvény, mindig kényelmesebb lenne egy kiskaput találni, úgymond „okosba” megoldani.

Egy individualista, énközpontú tömegtársadalom furcsa szövedékében élünk, ami ráadásul a maximalizmus és a profizmus álarcában kóros megfelelési kényszerré torzítja az önátadást és önfeláldozást is.

A teremtő erő és a jóság képviselői

Ferenc pápa tavaly meghirdette a Szent József-évet, amely 2020. december 8-tól 2021. december 8-ig tart. A Szentatya ezzel állít emléket Mária jegyesének, Jézus nevelőapjának, akit a Katolikus Egyház védőszentjeként tisztelünk immár százötven éve. Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutatót az apa családban betöltött szerepéről kérdeztük.

Kenyérré válni

Kenyér. Táplálék, életfeltétel.De több arca is van a kenyérnek. Túl azon, hogy a legegyszerűbb és legalapvetőbb élelmiszer, sajátos üzenetet is hordoz. Akivel megosztom a kenyerem, azzal az életemet is meg kívánom osztani. Egy kenyéren élni jóban-rosszban való testvéri összetartozást jelent. (...) Ezt a valóságot ragadja meg Jézus is, amikor kenyérként, mindennapi táplálékként akar jelen lenni közöttünk, bennünk. 

Emeljük föl szívünket! – A felnőtt (isten)gyermek bennünk

Minden kezdet viselős azzal a vággyal, hogy az új lehetőségeket a legjobban éljük meg. A születés ünnepének folytatásaként beköszöntő új év talán még inkább ösztönöz bennünket erre. Most azonban, úgy tűnik, nehezebb a pálya, mint néhány évvel ezelőtt. Tartóssá vált a stressz, a bizonytalanság, és sokszor a megold(hat)atlanság is. Az ünnep talán valamelyest tisztogatta a látóhatárt, de azért sűrű még a köd. A nappalok csak lassan hosszabbodnak, a világosság csak lassan növekszik. Járvány, maszkok kívül-belül, betegség, halál.

A test útján nyitja meg a lelket – Pécsi Rita a sport szerepéről az életünkben

Európa-bajnokság idején, mozgáshiányos nemzedékek felnövekedése kapcsán, egy digitális tanév után, a nyár lehetőségeit mérlegelve, majd a következő tanév elfoglaltságait tervezgetve érdemes elgondolkoznunk arról, vajon mire való a sport. És mire nem.

Szent-Györgyi Albert szerint a sport – ha eszközként használjuk –

a test útján nyitja meg a lelket. (…)  nemcsak a testnevelésnek, de a lélek nevelésének is leghatásosabb eszköze. (…)

A szexualitás meghívás az extázisra

Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola docense az életet adó- és befogadó szexualitás négy dimenziójáról beszélt a Családtudományi Szövetség által szervezett Párkapcsolati kultúra és demográfia című konferencián. A tartalmas előadásban hallhattunk az extázisról, az erotikáról és testiségről. Megtudtuk, hogy az élvezet lemondással jár, hogy mit jelent a lószőr vonót a bélhúrokon húzogatni és azt is, hogy két ember között a teljes emberi illeszkedés csak Istennel együtt lehetséges.

Kibérmálkozunk, vagy Isten erőterébe lépünk?

„Minden teremtményben megtestesül ugyanis Isten egy-egy gondolata, kívánsága” (Joseph Kentenich). Most ez a kívánság elevenedik meg a személyben, finom, halk és titkos ragyogással. Nem megbérmáljuk vagy bérmáltatjuk a gyereket, és nem is csupán részesülünk a szentségben, hanem hívjuk Istent, és elköteleződéssel válaszolunk szerelmes udvarlására, keresésére. Hogyan segíthetjük ezt a találkozást, miként készíthetjük az Úr útját?

Lopakodó háború

Sok arca lehet a háborúnak: hódító, vallási, etnikai... Úgy vélem, napjainkban egy „lopakodó, rejtett fegyveres” háborút élünk meg.

Nem ismerjük a hadüzenetet, nincs neve az ellenségnek, ezért sokszor egymással hadakozunk,

de hadiállapot van: (halál)félelem, szorongás, menekülés, betegség, halál, bizonytalanság, gyanakvás, árulás, búcsúzás nélküli elválás, szétszakadt családok. De bőven van bátorság, hősiesség, kitartás, bajtársiasság és hűség is.

Jó és rossz a mesében – avagy megtalálni a rendet a zűrzavarban

Pécsi Rita: Jó és rossz a mesében – avagy megtalálni a rendet a zűrzavarban

 

Állandó szerzőnk, Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató írását publikáljuk.

A jó mese élni tanít. Ezért minden kultúrában mesélnek, és a mese mindenütt arról szól, hogy az élet ugyan bonyolult, próbákkal teli és néha kilátástalannak látszó, de van kiút, van fény, rend és segítők, nem maradunk magunkra.

A mese mint az életről tanító „szép” történet, eredendően a felnőttek műfaja. Érthető, hiszen

Pécsi Rita gondolatai a tanévkezdésre: Álljunk ellen a pánikkeltésnek!

Nyár van és meleg, ahogy ilyenkor lenni szokott. Pihenünk, ahogyan lehet. Közeledik az ősz és vele az iskolaév, ahogy eddig mindig. Ám ha erről bárhol szó esik, előre megjósolható a folytatás: „De mi lesz? Hogyan indul majd a tanév? Ki tudja? Jaj, ez a bizonytalanság!” És csak panaszkodunk. Pedig tudjuk: elkezdődik, ahogy máskor is. „Jó, jó, de hogyan folytatódik? Mi lesz, ha megint? Mi lesz, ha mégis? És ha mégsem?”

Oldalak