„Feltámadtam, és veled vagyok!”

A szenvedés életünk kínzó rejtélye. Megfigyelhetjük, hogy az Úr még a szép élményeinkbe is belerajzolja a kereszt finom vonalát. Fájdalmas tapasztalat, és sokszor érthetetlen is, hogy éppen a szenvedés képes megnyitni a szívünket. Feltöri önzésünk héját, amely igen keményen zárul körénk. Ezért tapasztaljuk nap mint nap, hogy áldozat nélkül nincs fejlődés, nincs növekedés. Olcsón nem érdemes szeretni, mert becsapjuk magunkat és mindenkit. A krízisek hatékonyan formálnak minket, de nagyon nehezen indulunk a „hegymászásra”. A fogyasztói magatartás ennek sem használ.

Táncolni kell uram...

Uzsalyné dr. Pécsi Rita pedagógus hiszi és vallja, hogy a nevelés az élet szolgálata. A neveléskutatóval alapértékekről, élhető családmodellről, a személyiség hatékony fejlesztéséről, iskolaalapításról, egyházi kórusról és az egész életét átszövő keresztény hitről beszélgettünk.

Az organikus pedagógia lehet a kulcs a neveléshez

Egy felekezetközi, keresztény értékrendű, (de világnézeti szempontból semleges környezetben is hatékony), érzelmi intelligenciára alapozó pedagógiai szemléletmód szakirányú továbbképzés formájában történő oktatása kezdődött el nemrégiben az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán. Magyarországon először indult ilyen képzés Josef Kentenich rendszere, az úgynevezett organikus pedagógia nyomdokain.

Életadó jelenlét

Anyának lenni, anyává válni – természetes hivatás, felemelő küldetés. Mégsem mindig természetes, mégsem mindig felemelő. Anyányi lányaink számára komoly dilemmát jelent a karrier hívása és az anyaság közötti választás. Valóban, a munka területén is érezhetjük Isten hívását, talentumaink sokféle környezetben bontakozhatnak ki.

Édesapák a főszerepben

A nagyváradi Szent László templomban március 21-én az édesapáké volt a főszerep. Pék Sándor plébános atya a szentmisében imádkozott a jó példát mutató, keresztény életet élő édesapákért. A mise keretében egy négy gyermekes édesapa volt a kántor, édesapák ministráltak, szolgáltak, az egyetemes könyörgésben pedig szerzetesnő, feleségek , édesanyák fogalmazták meg hálájukat, kéréseiket. 
Az apaság örömeit, nehézségeit, feladatait, s nélkülözhetetlenségét bontotta ki Uzsalyné Dr.Pécsi Rita az előadásában. 

Nem válhat felnőtté a gyermek a védőszárnyak alatt

Semmi nem jut be egy serdülő hosszú távú memóriájába, amit nem az érzelmi hálójával fog be.
Ezért a jó középiskola nem száraz egyetemi előkészítő, hanem a rácsodálkozás, az élménybefogadás terepe, ahol az ismereteket nagyszerűségükkel átszőve tanítják. Ez segíti leginkább a kamaszkor második szakaszát, aminek vezérmotívuma a felfedezés.

Aki bosszút forral, két koporsót ácsoltasson

A harag természetes érzelem, ne fojtsuk el. Olyan, mint a láz, figyelmeztet a veszélyre. Az viszont már nem mindegy, hogyan kezeljük, miként vezetjük le.

Erről esett szó Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató előadásán a zalaegerszegi Szent Család óvodában, aminek tornaszobája ez alkalommal is zsúfolásig megtelt a rendszeresen visszajáró szakember érkezésére.

Mi a harag? Honnan jön? Elsőként e kérdéseknek futunk neki.

– A harag természetes érzelem, ne szégyelljük, önmagában még nem agresszió – szögezi le a neveléskutató. – Akkor keletkezik, ha egy számunkra fontos dolog veszélybe kerül. Háromévesen ez lehet egy kisautó, szülőként pedig a gyerek továbbtanulása. Teljesen mindegy, nem a tét nagysága dönti el, hogy „elönti-e az agyunkat a lé”. A harag tehát veszélyhelyzetből fakad, ami élete során mindenkit megtalál. Minden kultúrában előfordul, nem létezik olyan szelíd nép, amelyik ne haragudna. Jézus is haragudott… A lényeg, hogy a haragban megtestesülő hatalmas energiát és feszültséget megfelelő mederbe tereljük, ha lehet, építő irányt keressünk neki.

Vihog, lázad, s mindez természetes - serdülőkor

A serdülőkor felér egy új születéssel, gyönyörű és pótolhatatlan szakasza ez a nevelésnek. Értékeljük minden percét, hiszen ez által válik önálló ember a gyerekünkből.
A serdülőkor olyan, mint a forrásban lévő must. Nem szép látvány, de minél buzgóbban forr, annál tisztább bor lesz belőle.

Nem jó az embernek egyedül lennie

Tizenkettedik alkalommal rendezték meg hazánkban a házasság hetét, amely február 17-én ért véget. A házasság öröméről, hivatásáról és küldetéséről Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató írását olvashatják.

Egymásra találtunk – életre szólóan. A házasság hetében világszerte ünnepeljük a véglegességet is vállaló szeretetet, a házasságot. Valósággal kitágul az ember szíve ebben a kettős egységben. Olyan ez, mint egy ellipszis, amelynek két középpontja van. „Kövesd a szíved dalát!” – szólalt meg bennünk az élet ünnepére hívó nagy erő, a szerelem. „Mindig együtt leszünk” – így szólt a dalunk. A szív ujjongását nem volt nehéz követnünk. Egység született. Szeretlek, érted vagyok, és ez végleges. S ezzel a döntéssel isteni erő költözött a kapcsolatunkba. Az Úr különleges közelségbe került. Nem a házasság hozza létre a végleges szeretetet, hanem a véglegesség vállalása jelenti azt, hogy házasok vagyunk. Az elköteleződés új minőséget teremt a közös életünkben.

Apa túl jó?

Sötét lemezből készült garázsajtónkra gyerekkoromban sokszor rajzoltam mindenfélét egy vizes szivaccsal. A családi krónika szerint gyakran ákom-bákom betűket is írtam rá. Így született ez a „hirdetményem” is: APA TÚL JÓ!
Azóta, sok-sok kutatás eredményeinek áttanulmányozása után már „hivatalosan” is tudom, hogy igazam volt.

Iskolaválasztási dilemmák? A neveléskutató most minden kérdésre válaszol

Iskolaválasztási dilemmák? A neveléskutató most minden kérdésre válaszol

Uzsalyné dr. Pécsi Rita válaszolt iskolaválasztással kapcsolatos kérdéseinkre

Az elkövetkezendő hetekben az iskolaválasztásban próbálunk segíteni nektek: sokféle iskolai modellt mutatunk majd be egy-egy intézményt véve például, hogy átfogó képet kaphassatok arról, milyen lehetőségek közül választhat egy szülő, ha gyermeke iskolába megy. Először azonban a témával kapcsolatos legfontosabb kérdésekre akartunk választ kapni, ezért megkérdeztük Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutatót.

Családok Éve a Mária Rádióban

"...A rádió év végi, ünnepi műsorrendje is nagy hangsúlyt fektet a családdal kapcsolatos kérdésekre, különös tekintettel arra, hogy december 31-e idén Szent Család vasárnapjára esik. Válsággal küzdő házaspárok vallomásait hallhatják az alkoholról, az elköteleződés hiányáról, örökbefogadott vagy kamasz gyermekek nevelésésről. Az apahiányról Pécsi Rita tart előadást, valamint kisgyermekkel készült beszélgetést is közvetítünk arról, hogy ők hogyan élik meg a családot, mint közösséget..."

Satupad vagy Ipad?

Két édesanya így beszélgetett a buszmegállóban:   

– Elegem van ebből a nyávogásból! Én tavaly barkácsra írattam be a gyereket, és szuper volt! Idén is oda megy! Egy igazi hús-vér fickót kaptam a „depis”, kelletlen fiam helyett! ...

...Mi történik tehát a „barkácson”? Például alkot, játszva tanul az a gyerek, aki egyébként több éve készen kap minden ismeretet.

Honnan várhatjuk a békességet?

„Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.” (Wass A.)

Honnan várhatjuk a békességet? Lázasan keressük ennek a kérdésnek a kulcsát, s nem csak az adventi időkben. És honnan lesz lendületünk az újrakezdés nagy iramához?
Karácsonykor megajándékozzuk egymást (és magunkat) a legkülönbözőbb dolgokkal, amelyektől azt reméljük, hogy meghitt békességet adnak. Meg is ígérik ezt nekünk. Csilingelő zeneszóval, gyertyafénnyel, illatokkal, minden elképzelhető igényt kielégítő bőség látszatával. Ám alig múlik el a nagy nap, és megint úgy érezzük, mintha máris hiányozna valami!
Aztán az újév közeledtével szép elhatározások fogalmazódnak meg bennünk, de fájdalmasan szembesülünk azzal, hogy a tavalyi elhatározásaink is éppen ilyenek voltak, így tehát semmi értelme sincs a fogadkozásnak.

Egymás kedvéért születtünk, egymást boldogítva éljünk

A Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ szeptember 21-e és 23-a között szervezte meg Csíksomlyón a házaspárok hétvégéjét. A férjeknek, édesapáknak, illetve a feleségeknek, édesanyáknak meghirdetett programok után jött a visszajelzés: igény lenne egy olyan családpasztorációs programra, ahol a házasságban élők párként is Istenre hangolódhatnak, együtt haladhatnak a lelki fejlődés útján.

Híddá válni a tudomány és az élet között

Ami egy gyártó rendszerre tökéletesen ráilleszthető, az nem működik az emberrel. A pedagógiai munkának nem lehet minden fázisát leszabályozni, mert mindkét végén ember van, akik ráadásul egy-egy családból jönnek, akik mögött még újabb családok van, és ezzel mind számolni kell.

Az ünnep: találkozás

Már egy közepes méretű családban sem telik el úgy egy hónap, hogy ne lenne egy családi, egyházi vagy nemzeti ünnep, vagy egy olyan esemény, amit ünneppé szeretnénk tenni.
Mégis, ha a beszélgetések során az ünneplés témája előkerül, általában kézlegyintéssel kísért kesergésbe torkollik: A mai világban? Ezek a gyerekek már csak bulizni tudnak!
Ezzel kapcsolatban két fontos kérdésen érdemes elgondolkodnunk: Mi az ünnep? Hogyan tanítható az ünneplés?

Beindult a „verkli”

„Uram, Jézus, eressz rá, szabadíts meg nemsoká!” – szól a régiek munka előtt mondott, tréfás fohásza. Lassan a család valamennyi tagja visszarázódik a munkájába. Titkon örülünk ennek, aztán csak sóhajtozunk, hogy bizony nincs mit tenni, beindult a verkli! A gyerekek oviba, iskolába, különórákra, és mi is reggeltől estig… Taposómalom, rohanás – egyéb közhelyek.

Oldalak