Cikkek - írások

„Nem érted meg, fiam?!”
„Hiába mondom a gyereknek, mintha meg sem hallaná!”

Halljuk és mondjuk nap mint nap. Mint a pusztába kiáltott szó. Prédikálunk, s közben érezzük, hogy nem tudunk megváltozni, és gyerekeinkre, is mintha csak ideig-óráig tudnánk némi hatást gyakorolni. Vajon ennyi a szülői-nevelői hivatás? Panaszkodunk a rohanó és értékvesztett világra, a médiára, a hitelüket vesztett vezetőkre, de titkon reméljük, hogy lehet ezt jobban, „mesteribben” csinálni!

“Kedves Uzsalyné Pécsi Rita!

Tegnapi, a Tudásközpontban tartott előadása egyszerűen frenetikus volt… Azok közé az előadók közé tartozik, akinek az előadásán egyszerre sír és nevet az ember… Sokat gondolkodom a második babán, a tegnapi előadása és személye tett 5 strigulát az igen mellé : ) Szeretettel gratulálok, és köszönöm! Üdvözlettel: Sz. K.”

“Kedves Rita!
Egy anyuka vagyok a ma esti ovis előadásról. Csak röviden szeretném megköszönni amit kaptam! Már többször hallottam Önt, s mindig lenyűgöz amit, és ahogyan mondja.
(Múlt hétvégén az ország egyik igen neves meseterapeutája kurzusán vettem részt másfél napig, a szülőséggel kapcsolatban. Meg kell mondjam, hogy a ma esti másfél óra alatt 100-szor többet kaptam, mint a másfél nap alatt.)

Köszönjük az előadást, mély nyomot hagyott bennem.

Annyit meséltem róla otthon, hogy a legközelebbire párom és lányunk is kedvet kapott.

Szeretettel ölellek: K M

Lélekmozgás-, kötődés-, bizalom-, szövetség- és eszménypedagógia. Ezek alkotják Uzsalyné Pécsi Rita Josef Kentenich atya pedagógiai rendszerére épülő módszertanának öt főrészét. Kentenich atya – az idén százéves Schönstatt mozgalom alapítója – nevelői gondolkodása és gyakorlata korát megelőzve olyan irányokat jelölt ki, amelyeket ma messzemenőkig alátámaszt a modern neveléstudomány vagy az agykutatás.  Mindezek mellett egyszerű szemléletmódot nyújt, melynek segítségével megoldást találhatunk mindennapi nevelési, önnevelési és életvezetési problémáinkra.

Hogy mi az az időablak, s mikor mire van nyitva, sok egyéb mellett ugyancsak kiderült Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató előadásából, amit a Szent Család Óvodában tartott a minap.

– Az időablak azokra az ingerekre van nyitva, amelyek az adott életkorban leginkább szolgálják az idegrendszer, a személyiség fejlődését – magyarázza a pécsi szakember, akit immár harmadik alkalommal hívott meg az óvoda. – A gyerek ösztönösen ezekre a dolgokra a legfogékonyabb, ezekre lehet a leginkább nevelni. Ha azonban elmulasztjuk elárasztani az adott fejlődési szakasznak leginkább megfelelő, vágyott ingerekkel, elakadhat a személyiségfejlődés, ami évtizedekkel később bosszulhatja meg magát.

Ki látott már olyan gyereket, akinek a szülei első szóra megveszik neki azt, amit kér, mégis elégedetlennek látszik? Hogy lehet ez, mi áll a háttérben? Felnőtt korra mitől válhat valaki kitartóvá az emberi kapcsolatokban is?

A legkisebb gyermekünk, aki alig több, mint 2 éves, a földre borított egy egész zacskó rágcsálnivalót. Pici, apró, fincsin összetaposható csokis falatok. Melyik anya az, aki arra vágyik, hogy összeszedje a földről és közben felidegesítse magát. Bevallom őszintén, nálam az a gyakorlat volt beidegződve idáig, hogy ilyenkor hangosan jajgassak és felszólítsam a nagyobbakat, hogy szedjék össze, mert ők hagyták olyan helyen azt a zacskót, hogy a kicsi elérje, tehát ők tehetnek róla. Ez most is átfutott az agyamon, de aztán feltettem a kérdést.