Cikkek - írások

"...A rádió év végi, ünnepi műsorrendje is nagy hangsúlyt fektet a családdal kapcsolatos kérdésekre, különös tekintettel arra, hogy december 31-e idén Szent Család vasárnapjára esik. Válsággal küzdő házaspárok vallomásait hallhatják az alkoholról, az elköteleződés hiányáról, örökbefogadott vagy kamasz gyermekek nevelésésről. Az apahiányról Pécsi Rita tart előadást, valamint kisgyermekkel készült beszélgetést is közvetítünk arról, hogy ők hogyan élik meg a családot, mint közösséget..."

„Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.” (Wass A.)

Honnan várhatjuk a békességet? Lázasan keressük ennek a kérdésnek a kulcsát, s nem csak az adventi időkben. És honnan lesz lendületünk az újrakezdés nagy iramához?
Karácsonykor megajándékozzuk egymást (és magunkat) a legkülönbözőbb dolgokkal, amelyektől azt reméljük, hogy meghitt békességet adnak. Meg is ígérik ezt nekünk. Csilingelő zeneszóval, gyertyafénnyel, illatokkal, minden elképzelhető igényt kielégítő bőség látszatával. Ám alig múlik el a nagy nap, és megint úgy érezzük, mintha máris hiányozna valami!
Aztán az újév közeledtével szép elhatározások fogalmazódnak meg bennünk, de fájdalmasan szembesülünk azzal, hogy a tavalyi elhatározásaink is éppen ilyenek voltak, így tehát semmi értelme sincs a fogadkozásnak.

Ami egy gyártó rendszerre tökéletesen ráilleszthető, az nem működik az emberrel. A pedagógiai munkának nem lehet minden fázisát leszabályozni, mert mindkét végén ember van, akik ráadásul egy-egy családból jönnek, akik mögött még újabb családok van, és ezzel mind számolni kell.

Már egy közepes méretű családban sem telik el úgy egy hónap, hogy ne lenne egy családi, egyházi vagy nemzeti ünnep, vagy egy olyan esemény, amit ünneppé szeretnénk tenni.
Mégis, ha a beszélgetések során az ünneplés témája előkerül, általában kézlegyintéssel kísért kesergésbe torkollik: A mai világban? Ezek a gyerekek már csak bulizni tudnak!
Ezzel kapcsolatban két fontos kérdésen érdemes elgondolkodnunk: Mi az ünnep? Hogyan tanítható az ünneplés?

„Uram, Jézus, eressz rá, szabadíts meg nemsoká!” – szól a régiek munka előtt mondott, tréfás fohásza. Lassan a család valamennyi tagja visszarázódik a munkájába. Titkon örülünk ennek, aztán csak sóhajtozunk, hogy bizony nincs mit tenni, beindult a verkli! A gyerekek oviba, iskolába, különórákra, és mi is reggeltől estig… Taposómalom, rohanás – egyéb közhelyek.

Nem is gondolnád, milyen fontos életleckéket tanulhatnak meg gyermekeink - ahogy tanultunk már mi is - többek között a népi játékok, csapatjátékok során.
Talán sokan nem is gondolnánk, hogy egy olyan egyszerűnek tűnő tevékenységnek, mint a játék, milyen hatalmas szerepe van gyermekünk fejlődésben. Nem mindegy azonban, mikor és mit játszik a kicsi! Uzsalyné Dr. Pécsi Rita neveléskutató előadását foglaltuk össze a gyermekkori játékok fontosságáról.

Nem is gondolnád, milyen nagy szerepük lehet a gyerekkori meséknek többek között akár a felnőttkori problémakezelésben is. Miért fontos ezen kívül, hogy rendszeresen mesélj a kicsiknek? Milyen képességeik fejlődnek és alakulnak ki mindettől?

Nem könnyű visszarázódni a nyár után a korán kelős, tanulós hétköznapokba. Sosem volt könnyű – a gyerekeknek sem, a szülőknek sem. Az Új Emberben néhány hónapja Életre nevelő címmel rovatot indító Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató ennek ellenére azt mondja: nem kell feltétlenül borúsan látnunk a szeptemberi újrakezdést.