Életadó jelenlét

Anyának lenni, anyává válni – természetes hivatás, felemelő küldetés. Mégsem mindig természetes, mégsem mindig felemelő. Anyányi lányaink számára komoly dilemmát jelent a karrier hívása és az anyaság közötti választás. Valóban, a munka területén is érezhetjük Isten hívását, talentumaink sokféle környezetben bontakozhatnak ki.

A gyermekkori játékok fontossága a felnőttkori problémakezelésben

Nem is gondolnád, milyen fontos életleckéket tanulhatnak meg gyermekeink - ahogy tanultunk már mi is - többek között a népi játékok, csapatjátékok során.
Talán sokan nem is gondolnánk, hogy egy olyan egyszerűnek tűnő tevékenységnek, mint a játék, milyen hatalmas szerepe van gyermekünk fejlődésben. Nem mindegy azonban, mikor és mit játszik a kicsi! Uzsalyné Dr. Pécsi Rita neveléskutató előadását foglaltuk össze a gyermekkori játékok fontosságáról.

Nem válhat felnőtté a gyermek a védőszárnyak alatt

Semmi nem jut be egy serdülő hosszú távú memóriájába, amit nem az érzelmi hálójával fog be.
Ezért a jó középiskola nem száraz egyetemi előkészítő, hanem a rácsodálkozás, az élménybefogadás terepe, ahol az ismereteket nagyszerűségükkel átszőve tanítják. Ez segíti leginkább a kamaszkor második szakaszát, aminek vezérmotívuma a felfedezés.

Az élet kerekebb, több mint az iskola

Nem könnyű visszarázódni a nyár után a korán kelős, tanulós hétköznapokba. Sosem volt könnyű – a gyerekeknek sem, a szülőknek sem. Az Új Emberben néhány hónapja Életre nevelő címmel rovatot indító Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató ennek ellenére azt mondja: nem kell feltétlenül borúsan látnunk a szeptemberi újrakezdést.

Vihog, lázad, s mindez természetes - serdülőkor

A serdülőkor felér egy új születéssel, gyönyörű és pótolhatatlan szakasza ez a nevelésnek. Értékeljük minden percét, hiszen ez által válik önálló ember a gyerekünkből.
A serdülőkor olyan, mint a forrásban lévő must. Nem szép látvány, de minél buzgóbban forr, annál tisztább bor lesz belőle.

Apa túl jó?

Sötét lemezből készült garázsajtónkra gyerekkoromban sokszor rajzoltam mindenfélét egy vizes szivaccsal. A családi krónika szerint gyakran ákom-bákom betűket is írtam rá. Így született ez a „hirdetményem” is: APA TÚL JÓ!
Azóta, sok-sok kutatás eredményeinek áttanulmányozása után már „hivatalosan” is tudom, hogy igazam volt.

Az értékelés nagy hatalom

Az Új Ember katolikus hetilapban Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, pedagógiai szakértő Életre nevelő címmel havonta jelentkező rovatot indított. Első alkalommal az iskolai év végéhez közeledve az értékelés lehetőségeit tárja elénk, hogy valóban annak a kifejezése legyen, amit értéknek tartunk.

Családok Éve a Mária Rádióban

"...A rádió év végi, ünnepi műsorrendje is nagy hangsúlyt fektet a családdal kapcsolatos kérdésekre, különös tekintettel arra, hogy december 31-e idén Szent Család vasárnapjára esik. Válsággal küzdő házaspárok vallomásait hallhatják az alkoholról, az elköteleződés hiányáról, örökbefogadott vagy kamasz gyermekek nevelésésről. Az apahiányról Pécsi Rita tart előadást, valamint kisgyermekkel készült beszélgetést is közvetítünk arról, hogy ők hogyan élik meg a családot, mint közösséget..."

Honnan várhatjuk a békességet?

„Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.” (Wass A.)

Honnan várhatjuk a békességet? Lázasan keressük ennek a kérdésnek a kulcsát, s nem csak az adventi időkben. És honnan lesz lendületünk az újrakezdés nagy iramához?
Karácsonykor megajándékozzuk egymást (és magunkat) a legkülönbözőbb dolgokkal, amelyektől azt reméljük, hogy meghitt békességet adnak. Meg is ígérik ezt nekünk. Csilingelő zeneszóval, gyertyafénnyel, illatokkal, minden elképzelhető igényt kielégítő bőség látszatával. Ám alig múlik el a nagy nap, és megint úgy érezzük, mintha máris hiányozna valami!
Aztán az újév közeledtével szép elhatározások fogalmazódnak meg bennünk, de fájdalmasan szembesülünk azzal, hogy a tavalyi elhatározásaink is éppen ilyenek voltak, így tehát semmi értelme sincs a fogadkozásnak.

Jó kapcsolat kiépítése a világgal.

Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató előadásában az iskola nevelési lehetőségeiről beszélt. Arról szólt, miként lehet segíteni a gyerekeket, hogy jó kapcsolatot építsenek ki azzal a világgal, amelyben élnek, ezzel is segítve sikeres fejlődésüket.

Híddá válni a tudomány és az élet között

Ami egy gyártó rendszerre tökéletesen ráilleszthető, az nem működik az emberrel. A pedagógiai munkának nem lehet minden fázisát leszabályozni, mert mindkét végén ember van, akik ráadásul egy-egy családból jönnek, akik mögött még újabb családok van, és ezzel mind számolni kell.

Ott tartunk, hogy a gyerekek a legalapvetőbb érzelmeiket sem tudják kifejezni

Három nyelven beszél, két diplomája van – mégis boldogtalan. Pedig ha megmérnék az IQ-ját, az értelmi intelligenciája nagyon magas lenne. Miért nem boldogul mégsem az életben? Miért nem jön ki a főnökével? Mért megy tönkre a párkapcsolata? Miért nem képes a rugalmas problémamegoldásra? Az IQ mellett foglalkozott valaki az érzelmi intelligenciájával? Pécsi Ritával beszélgettünk.

Az ünnep: találkozás

Már egy közepes méretű családban sem telik el úgy egy hónap, hogy ne lenne egy családi, egyházi vagy nemzeti ünnep, vagy egy olyan esemény, amit ünneppé szeretnénk tenni.
Mégis, ha a beszélgetések során az ünneplés témája előkerül, általában kézlegyintéssel kísért kesergésbe torkollik: A mai világban? Ezek a gyerekek már csak bulizni tudnak!
Ezzel kapcsolatban két fontos kérdésen érdemes elgondolkodnunk: Mi az ünnep? Hogyan tanítható az ünneplés?

Sírásra a válasz: itt vagyok! - A bizalomról

Akinek nincs bizalma a jövőjében, a náthát is könnyebben elkapja. A bizalom a legnagyobb sebességű erő ember és ember között, s így a leghatékonyabb pedagógiai és vezetési módszer.

Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató járta körül a minap a bizalom nem hétköznapi témáját a zalaegerszegi Szent Család Óvodában, ahol jöttének hírére már sokadik alkalommal telt meg zsúfolásig a tornaszoba.

Beindult a „verkli”

„Uram, Jézus, eressz rá, szabadíts meg nemsoká!” – szól a régiek munka előtt mondott, tréfás fohásza. Lassan a család valamennyi tagja visszarázódik a munkájába. Titkon örülünk ennek, aztán csak sóhajtozunk, hogy bizony nincs mit tenni, beindult a verkli! A gyerekek oviba, iskolába, különórákra, és mi is reggeltől estig… Taposómalom, rohanás – egyéb közhelyek.

A katolikus apák szerepe

„A hatékony pedagógiai kommunikáció eszköztára” címmel szervezett konferenciát február 17-én a budapesti Katolikus Pedagógiai Intézetben három pedagógusegyesület. Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató előadásában arról beszélt, hogy mi az apák szerepe a katolikus családokban.

Mit tehet a nevelő, ha valóban formálni akarja a személyiséget?

„Nem érted meg, fiam?!”
„Hiába mondom a gyereknek, mintha meg sem hallaná!”

Halljuk és mondjuk nap mint nap. Mint a pusztába kiáltott szó. Prédikálunk, s közben érezzük, hogy nem tudunk megváltozni, és gyerekeinkre, is mintha csak ideig-óráig tudnánk némi hatást gyakorolni. Vajon ennyi a szülői-nevelői hivatás? Panaszkodunk a rohanó és értékvesztett világra, a médiára, a hitelüket vesztett vezetőkre, de titkon reméljük, hogy lehet ezt jobban, „mesteribben” csinálni!

Oldalak