A harag természetes érzelem, ne fojtsuk el. Olyan, mint a láz, figyelmeztet a veszélyre. Az viszont már nem mindegy, hogyan kezeljük, miként vezetjük le.
Erről esett szó Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató előadásán a zalaegerszegi Szent Család óvodában, aminek tornaszobája ez alkalommal is zsúfolásig megtelt a rendszeresen visszajáró szakember érkezésére.
Mi a harag? Honnan jön? Elsőként e kérdéseknek futunk neki.
– A harag természetes érzelem, ne szégyelljük, önmagában még nem agresszió – szögezi le a neveléskutató. – Akkor keletkezik, ha egy számunkra fontos dolog veszélybe kerül. Háromévesen ez lehet egy kisautó, szülőként pedig a gyerek továbbtanulása. Teljesen mindegy, nem a tét nagysága dönti el, hogy „elönti-e az agyunkat a lé”. A harag tehát veszélyhelyzetből fakad, ami élete során mindenkit megtalál. Minden kultúrában előfordul, nem létezik olyan szelíd nép, amelyik ne haragudna. Jézus is haragudott… A lényeg, hogy a haragban megtestesülő hatalmas energiát és feszültséget megfelelő mederbe tereljük, ha lehet, építő irányt keressünk neki.